Dr. Perczel András a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, kémikus diplomát, majd doktori fokozatot szerzett az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen. Később Bostonban, Torontóban, majd Oxfordban szélesítette szintetikus szerves kémiai, molekulamodellező ismereteit. Hazatérése után az ELTE Szerves Kémiai Tanszékére került, ahol egyetemi tanár, majd 2007-ben a tanszék vezetője lett. 2016-ban az Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Az egyetem Szerkezeti Kémia és Biológia Laboratóriumának, valamint az MTA és az ELTE közös Fehérjemodellező Kutatócsoportjának vezetője. Zemplén-, Bolyai- és idén március 15-e óta Széchenyi-díjas kémikus, aki a fehérjekémia és a szerkezeti biológia területén elért – nemzetközileg is kiemelkedő eredményei –, valamint iskolateremtő kutatói-oktatói munkája elismeréseként kapta a díjat.
Amellett, hogy több pozícióban is képviseli szakmáját, itthon és külföldön is sokat publikál. Erről így nyilatkozott a helyi önkormányzati lap, a Tájoló hasábjain: „A pozíció kevésbé fontos számomra, magamat elsősorban kutató oktatónak gondolom. Nagyon szeretek kutatni, töprengeni kihívásokon és megérteni, alkalmasint megoldani problémákat, de az oktatás is igazi szerelem a számomra. Ami motivál az a természet molekuláris szintjének megismerése, megértése és ennek a tudásnak az átadása. A piaristákhoz jártam gimnáziumba, ahol remek tanáraim voltak, akik megtanítottak tanulni, rácsodálkozni a természetre és gondolkodni. Tőlük sajátítottam el azt a szemléletet is, hogy mindenkiben megtaláljam az értékeket, azt, ami elvezet a fejlődéshez. Miattuk is azt érzem, hogy fontos, szinte kötelezettségem a tanítás!”
Hétköznapi nyelvre lefordítva, mit is köszönhetünk a kémia tudományának? Annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt is foglalkoztak alkímiával, fűnek-fának titkaival, az anyag szerkezetének megismerésére, csak mintegy három generáció óta képes igazán az emberiség. Gondoljuk végig azt, hogy mekkora utat is tettünk meg a pestisjárványok vagy a spanyolnátha óta. Akkor csak a szerencsén múlt az, hogy ki élte túl a pandémiát, ma alig egy év alatt van már több hathatós ellenszerünk. A kémia, virológia és más társtudományok világméretű összefogásának köszönhetően napjainkban hamar lett gyógyszer és vakcina, olyan, amellyel küzdeni lehet a kór ellen!
Perczel András jelenleg a makromolekulák, ezen belül is a fehérjék térszerkezetének kutatójaként végez alapkutatásokat. Kémikusként hozzájárulhat például a kettes típusú cukorbetegség molekuláris hátterének megértéséhez, az Alzheimer-kór gyógyításához.
Dr. Perczel András 25 éve él feleségével, Perczel-Forintos Dórával és Kristóf, Júlia és György gyermekeivel Nagykovácsiban. Fiai orvosként, leánya pszichológus, művészettörténészként kezdtek önálló életet. Baráti beszélgetései alkalmával elragadtatással szól Nagykovácsiról, a természet közelségéről, a helyi templomi közösségről, az itteni kedves és barátságos emberekről, a kávézók, kisboltok és vendéglők békebeli idilljéről.
Köszönjük Dr. Perczel Andrásnak, hogy munkája és a neki adományozott, Magyarország legmagasabb tudományos elismerésének köszönhetően növekszik településünk hírneve és az itt élők szellemi nagyságára alapozott vonzereje.
Gratulálunk és további sikeres éveket kívánunk mind munkája terén, mind magénéletében.
